Angelo

Kincses Károly: Angelo

 Angelo műterme

Aligha van érdekesebb személyisége és jelentősebb művésze a magyar fotográfiának Angelonál. Ez így van akkor is, ha ezt még viszonylag kevesen tudják itthon és a világban. Egyelőre. Eddig. Mert aki végignézi kiállított 100 eredeti alkotását, elolvassa ezt a könyvet, az elsőt, maga is osztja majd véleményünket. Életművének képei namcsak egy alkotót jellemeznek, de a huszadik századi magyar fotóművészet fejlődését is, a piktorializmustól az absztraktig.

[Angelo Pál, Funk Pinkász]
fényképész, fotóművész
(Budapest, 1894. január 31.–Budapest, 1974. december 13.)


Olasz művészcsaládból származott, dédapja, Alessandro Angelo, a bécsi Hofburg freskóinak alkotója. 1910-ben Carl Bauer festőiskolájába járt Münchenben; majd Dührkoop-műterem, Hamburg; Nicola Perscheid, Berlin; Reutlingen, Párizs; E. Hoppe, London; Marcus Adams műterme. Budapesten Székely Aladár műtermében első segéd volt. 1926-tól a Royal Photographic Society of Great-Britain tagja. Összesen több mint száz díj, oklevél tulajdonosa. 1945 után a MADOME egyik vezetője volt, 1956-ban a Magyar Fotóművészek Szövetsége alapító tagja. 1914-ig Párizsban divat- és jelmeztervezőként dolgozott. 1916-ban Kertész Mihály rendezőasszisztense és operatőre volt. Később a Franco-British Film Corporation és a Metro-Goldwyn-Mayer filmjeiben dolgozott (Rex Ingram, Erich Rohmer, Fritz Lang mellett). 1919-től önálló műterme volt Budapesten, 1920-1938 között műterme Párizsban, Nizzában, Scheveningenben, Hágában. Műtermes fényképészként közel 450 000 embert fényképezett le, a mondén világ első számú fotográfusának számított. 1951-ben műtermét államosították. 1951–1964 között a Budapesti Fényképészek Kisipari Termelőszövetkezetében dolgozott, alkalmazottként saját egykori műtermében. Képeit negyvennél több külföldi szaklap közölte, hetvennél több előadást tartott a modern fotóművészet esztétikájáról, a portré- és aktfényképezésről. 1928-ban a MAOSZ szervezte I. Művész Fényképezési Főiskola tanfolyamán A művészi fotográfia legújabb fejlődéséről tanított. Részt vett a tanoncoktatásban is, ő volt a fényképész-vizsgabizottság elnöke. 1945-ben indította az Angelo Fotóakadémiát. 1927–1937 között szakcikkeket publikált a Fotóművészeti Hírekben. 1934–1938-ban A Magyar Fotográfia szerkesztője.

Pályájának kezdetén festőies stílusban fotografált, nagyméretű brómolajnyomatait a Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi. Későbbi képein szuggesztív hangulatokat közvetített torzítólencsékkel, laboratóriumi beavatkozásokkal, majd a modern fotográfia tárgyilagosabb irányát követte. Öregkorára szürrealista látomásokat, az anyag bizarr rajzolataiból kibomló mikrovilágot ábrázolt. Egész életében százezerszámra készítette a műtermi portrékat, zsánerképeket, élete végén mégis megkeseredve, szinte kizárólag élettelen tárgyakból építette képi világát.

Nyelv :           Magyar  

Megjelenés : Magyar Fotográfiai Múzeum, 2002

Kötésmód :    papírkötés

Oldalszám :   393

Ár:                 6000 HUF