Kossuth Lajos által írt autográf kézirat 1877-ből

Kossuth Lajos által írt autográf kézirat

E nemes ritkaságot Kossuth 1877 szeptember 14-én, az emigrációban írta. Keletkezési helye Collegno al Baraccone (Olaszország).

A levélben a kondorosi illetőségű Zlinzsky Istvánné (Mojsissovics Emma) asszonyságnak mond köszönetet. A levélből megtudthatjuk, hogy az asszony elküldte Kossuth részére az atyja, Kossuth László sírjáról származó koszorút. Kossuth megilletődve köszönte meg a küldeményt.

Kossuth és Zlinszky Istvánné a továbbiakban is levelezést folytattak e témában. Erre utal a Békés Megyei Levéltár gyűjteményében fellelhető levél is.

http://bekes.archivportal.hu/index.php?action=gallery&gallery_action=show_object&type=cms_image&object_id=5539

állapot: kasírozott, szépen, szakszerűen restaurált példány

Élete utolsó éveiben Dabason élt Kossuth László, Kossuth Lajos édesapja. Az idős Kossuth házaspár 1838 októberében leányaival költözött Pestről Alsódabasra. A család L alakú háza ma is áll. Az udvaron tornácos épület utcai frontján az alábbi feliratú emléktábla látható: "E házban élt és halt meg 1839. június 13-án Kossuth László, Kossuth Lajos édesatyja. Kegyeletteljes megemlékezésül az 1948-as centenáris esztendőben állíttatta a Történelmi Emlék Bizottság". A ház, a szürke gránit műemlék, és a Kossuth Lajos által küldött porcelánkoszorú nagy megbecsülésnek örvend a városban. Az alsódabasi református templomban őrzik azt a porcelánkoszorút, amelyet Kossuth Lajos Turinból küldött apja sírjára. A család házában jelenleg galéria működik, amelyben értékes állandó és időszakos kiállítások tekinthetők meg. Kossuth László emlékét nagy tisztelet övezi, sírja a dabasi köztemetőben található, és nemzeti ünnepeink alkalmából zarándokhelyként szolgál a dabasiak számára. Utcák és közintézmények viselik a Kossuth család nevét. Élete utolsó éveiben Dabason élt Kossuth László, Kossuth Lajos édesapja. Az idős Kossuth házaspár 1838 októberében leányaival költözött Pestről Alsódabasra. A család L alakú háza ma is áll. Az udvaron tornácos épület utcai frontján az alábbi feliratú emléktábla látható: "E házban élt és halt meg 1839. június 13-án Kossuth László, Kossuth Lajos édesatyja. Kegyeletteljes megemlékezésül az 1948-as centenáris esztendőben állíttatta a Történelmi Emlék Bizottság". A ház, a szürke gránit műemlék, és a Kossuth Lajos által küldött porcelánkoszorú nagy megbecsülésnek örvend a városban. Az alsódabasi református templomban őrzik azt a porcelánkoszorút, amelyet Kossuth Lajos Turinból küldött apja sírjára. A család házában jelenleg galéria működik, amelyben értékes állandó és időszakos kiállítások tekinthetők meg. Kossuth László emlékét nagy tisztelet övezi, sírja a dabasi köztemetőben található, és nemzeti ünnepeink alkalmából zarándokhelyként szolgál a dabasiak számára. Utcák és közintézmények viselik a Kossuth család nevét. (www.dabas.hu)

„CZÉLOM A SÍRT RENDBE HOZATNI…”

A 19. század legnagyobb dabasi pillanata 130 éve, 1880. június 13-án jött el. Vasárnap volt s Magyarországon mindenki Alsódabasra figyelt. Az összes számottevő politikai és kulturális lapban címlapon szerepelt Kossuth László síremlékének avatása, legyen az 1867-es kormánypárti, avagy ’48-as ellenzéki beállítottságú. „Ott lesz velök gondolatban, kegyeletben minden jó magyar.”- írta találóan szombati beharangozójában a Fővárosi Lapok anonim újságírója.

A jeles nap négy éves folyamatot koronázott meg. 1877 az elhatározás, 1878 a gyűjtés-közadakozás, 1879 a megvalósítás, míg 1880 az ünnepélyes avatás éve volt. Közismert, hogy a történet főszereplője, Zlinszky Istvánné Mojsisovics Emma (1837-1914) egy 1877-es családi látogatás alkalmával fedezte fel az elburjánzott sírt. Elkészült a síron nőtt vadvirágokból az augusztusvégi Lajos napra Turinba küldött koszorú és azonnal megszületett a döntés a méltatlan állapot felszámolására. Azonnal, mert Zlinszkyné elkötelezett honleány volt. Evangélikus családban nőtt fel a Körösök vidékén, Szarvason. Édesapja, Mojsisovics Sámuel (1797-1861) személyesen is ismerte Kossuth Lajost. Más érdemein túl ő szervezte meg Szarvason a helyi Védegyletet, 1848-ban pedig a város főbírájává választották. Személyes példaadással járt élen a Nemzetőrség és a haza javára indított adakozások szervezésében. Oly annyira, hogy a bukás után az osztrákok teljes vagyonát elkobozták és Nagyváradon bebörtönözték. Öt év után, testvére, Mojsisovics György neves bécsi orvosprofesszor közbenjárására szabadult. Vagyonát visszakapta, de báboczkai birtokára internálták, a közéletben nem vehetett részt, főként mezőgazdasági témákban, álnéven publikált. Édesanyja rettegi Unghváry Eszter, a kor jogtudósaként számon tartott Unghváry Gedeon leánya. A hazafias nevelés, családi értékrend bizonyosan szerepet játszott házasságkötésében (1866) is, hiszen Zlinszky István (1834-1911) az iskolapadból, 15 évesen lett Kossuth legfiatalabb katonáinak egyike. A házaspár 1877-ben Kondoroson két leánygyermeke – Ilona (*1870), Rózsa (*1875) – mellett gyakorlatilag sajátjukként nevelte Zlinszky Elek és Halász Krisztina legkisebb fiát, Bélát (*1867) is. (Adatok: Dr. Zlinszky János, 2009.)

Kossuth Lajos meghatottan és postafordultával mondott köszönetet a szívhez szóló névnapi ajándékért. Ez Zlinszky Istvánnét további tettekre ösztönözte. Elképzelését írásban összegezve 1877. november-decemberében a következő felhívást tette közzé a békés-megyei lapokban:                               „Tisztelt honleány!

Kossuth Lajos atyjának sírja úgyszólván elhagyott állapotban van az alsó-dabasi sírkertben. Úgy hiszem felesleges többet mondanom s nem hiszek csalatkozni akkor, midőn azt hiszem, hogy mi magyar hölgyek büszkeségünknek tartandjuk, ha a mi áldozatkészségünk fogja a drága hamvak nyughelyét az enyészettől megmenteni, s a feledés homályából kiemelni; hiszen annak porait rejti ez elhagyatott sírhalom, ki éltet adott Kossuth Lajosnak, s kitől, miként nagy hazánk fia magát kifejezte, „a hazát szeretni tanulta rendületlenül”. Czélom a sírt rendbe hozatni s díszes és tartós vasrácsozattal körül vétetni; a további gondozásra ajánlkoztak már kegyeletes és gyöngéd kezek. Felkérem tehát kegyedet, szíveskedjék filléreivel ez ügy kiviteléhez járulni s arra másokat is felkérni, s a begyűlendő összeget a jövő év februárhó végéig hozzám beküldeni. A nyugtázás hírlapilag fog általam eszközöltetni, úgyszintén annak idejében a számadás is nyilvánosan megtétetni.

Tisztelettel vagyok Kondoroson u. p. Csorvás 1877 november hóban. Zlinszky Istvánné.”

A gyűjtésnek Kossuth Lajos újabb, 1878. februári levele adott lendületet, melyet több országos lap, így pl. a Vasárnapi Újság is teljes terjedelmében közölt. A segítők adománygyűjtő íveken rögzítették a felajánlásokat, Zlinszky Istvánné pedig rendszeresen közzé tette az új csatlakozók nevét, hozzájárulásuk mértékét és a gyűjtés halmozott részösszegét. Azaz a sajtónyilvánosságra alapozott terv területileg behatároltan ugyan, de működött a gyakorlatban. Így tudható például ma is, hogy 1878. április 20-án már 554 forint 94 fillér volt a gyűjtés eredménye a Békésmegyei Közlöny április 25-i számában megjelent híradás adatai szerint. A gyűjtés folyamatában a békés-megyei sajtó végig helyt adott a „kondorosi földbirtokosné” lényegre törően szűkszavú közleményeinek, míg az országos terjesztésű lapok érdeklődését ezek az egyébként fontos részletek nem keltették fel. Az alsódabasi reformátusokkal a szorosabb együttműködés ideje 1879 tavaszán jött el. A Dr. Halász Géza akadémikus vezetésével felállt bizottmány a legjobb dabasi hagyományoknak megfelelően maga is végzett gyűjtést, s a kivitelezés gyakorlati teendőit is ők végezték. Ígéretéhez híven Zlinszky Istvánné az adományok felhasználását a nyilvánosság elé tárta. 1879. május 11-i tájékoztatása szerint a síremlék Gerenday Antal műhelyében kereken 400 forintba, míg a Schlick gyárban öntött díszes vaskerítés 280 forintba került. Az emlékmű elkészültét 1879 szeptemberében Dr. Halász Gézával közös levélben jelezték Kossuth Lajosnak. Az ünnepélyes avató tervezett időpontja október 26.-a volt, de ezt a zordra fordult időjárás meghiúsította. 1880 az ünnepség szervezése jegyében telt. Időpontként Kossuth László halálának június 13-i évfordulója volt a legkézenfekvőbb megoldás. Május 22-én Zlinszkyné és Halász Géza közös felhívásban tájékoztatta a nyilvánosságot a nap programjáról, melyet az újságok többsége kivonatosan, míg néhány (pl.: Vasárnapi Újság, Függetlenség a Nép Zászlója) teljes terjedelemben közölt. Az ország minden részéről Alsódabasra özönlő honfiak serege (mintegy 6000 fő), a rengeteg csokor és koszorú az összes fáradozást igazolta. A köszönő szavakból bőven jutott a kezdeményezőnek. Maga Kossuth Lajos is minden lehetséges alkalommal fontosnak tartotta háláját kifejezni.

A szarvasi bíró lánya, a 19. század jeles magyar hölgyeinek egyike, élete legnagyobb jutalmának tekintette Kossuth Lajos minden sorát. Leveleit, Kondorosra küldött portréját haláláig (1914) igazi ereklyeként óvta, őrizte. Végső nyughelye - szeretett férjével és szüleivel közös sírkertben – Szarvason, az Evangélikus Ótemetőben van.

Valentyik Ferenc

Nyelv :            Magyar

Megjelenés : 1877

Kötésmód :   -

Oldalszám :  egy beírt oldal

Ár:                  A példány elfogyott!

Kérdése van? Meg szeretné vásárolni? Kapcsolattartó: Benyovszky István