Nagy Ignác (metszet)

Nagy Ignác

Barabás (Miklós) (kőrajza) 1844.

Nyom(ta) Höfelich, Bécsben

Színezetlen litográfia.

Paszpartuban, fakeretben.

Keretméret: 32x38 cm.

Humorista, vígjáték- és novellairó, szül. Keszthelyen 1810 okt. 7., meghalt Pesten 1854 márc.

"Budapesten annyi a háziúr, mennyi csík az ecsedi lápban, és mennyi hamis hang a nemzeti színház énekeseinek torkában." Csípős humoráért szerették az olvasók a "Budapesti Hírharang"- ot, Nagy Ignác rovatát. Lám, ebben a mondatban is két irányba lőtte ki nyilait, az undok háziurak mellett - eredeti képzettársítással - a kornyikáló teátristák is megkapták a magukét.

Nagy Ignác mulattatott, de nem mulatott, ismerősei soha nem látták mosolyogni. Borús kedvének okait kutatva a lélekbúvárok analitikus csemegére bukkannának apa és fiú viszonyában. Idősebb Nagy Ignác, Festetics gróf keszthelyi tiszttartója szigorú ember volt. Fiának azért kellett öt városban (Gyöngyösön, Újvidéken, Baján, Pécsett és Budán) végeznie a gimnáziumot, nehogy túlságosan összebarátkozzék az iskolatársaival, mert az a tanulás rovására menne. Amikor pedig 1829-ben, tizenkilenc éves korában beiratkozott a pesti egyetemre, az apa maga fogadott számára lakást egy elszegényedett nemes házaspárnál, Halmyéknál. Nem sejthette, hogy ezzel éppen ő vet véget a fiúi engedelmességnek. Ifjabb Ignác beleszeretett Karolinába, szállásadóinak lányába, és megkérte a kezét. Leendő családfenntartóként hivatalt vállalt a kamarai számvevőségnél, miközben másfajta ambíciót is táplált. Az irodalom, főképp a drámai műfaj, korábban is érdekelte, de mivel német neveltetést kapott, úgy képzelte, hogy egyszer majd német színdarabokat fog írni. A szép lelkű Karolina azonban Kisfaludy Károlyért és társaiért rajongott, s lelkesedésében hamarosan vőlegénye is osztozott. Megsemmisítette német nyelvű színi zsengéit, és elhatározta, hogy magyar író lesz.

1833-ban az öreg Nagy Ignác felutazott Pestre, hogy közölje fiával: hosszabb külföldi tanulmányútra küldi. Ekkor tudta meg, hogy a fiú, akivel oly nagy tervei voltak, titokban megnősült. A hír hallatán a nagy, erős férfi menten összerogyott, szélütés érte. Az élet írta romantikus dráma négy évvel később úgy ért véget, hogy az öregúr a halálos ágyához sem engedte oda a fiát és menyét.

Az apai "átkon" kívül Nagy Ignácnak saját testi gyengesége és előnytelen külseje terhét is viselnie kellett. "Megdöbbentő arc volt sötétveres foltokkal egész fel a túlmagos homlokáig, melynek fényes kopaszságát simára kent fekete paróka szakította félbe. Hozzá egy elképzelhetetlen nagyságú veres orr, de amelyen nem ért rá az ember elálmélkodni, annyira megigézte az a széjjel kancsalító szempár, melyek közül az egyenesen reánk néző egészen kőmerevnek látszott." Így festette le idősebb írótársát Jókai Mór, aki még hozzátette: "És ezen visszataszító külső alatt élt a legnemesebb lélek, e béna testben a legerélyesebb jellem." Jókainak volt oka a hálára, hiszen első regénye, a Hétköznapok megjelentetésére Nagy Ignác beszélte rá Hartleben kiadót.

A Regélő , az első magyar irodalmi divatlap "Nevettető pilulák" című rovatában találkozunk először Nagy Ignác nevével, 1833. június 9-én, egy adoma alatt. Az 1835-ben induló Rajzolatok- nak már rendes munkatársa volt, majd a Széchenyi alapította politikai újságnál, a Jelenkor- nál töltött hét évet (1837-1844) segédszerkesztőként. Voltak nála nagyobb írók a reformkorban, szorgalmasabb író aligha. Reggel nyolctól délután kettőig a hivatalban dolgozott - a számjegyzőségig vitte -, háromtól este nyolcig pedig a Jelenkor szerkesztőségében, ahol a külföldi rovatot gondozta, illetve a Budapesti Napló- t írta: ez volt a fővárosi újdonságok első állandó rovata a magyar sajtóban. Gyönge szervezete hiába tiltakozott, Nagy Ignác még a szépirodalomra is erőt tartalékolt. Az Athenaeum- ban és más lapokban jelentek meg beszélyei (amelyeket később csinos kötetkékbe rendezett), darabokat írt és fordított, igaz, a Mátrai rabló- t Lendvay Márton és Laborfalvy Róza sem tudta sikerre vinni 1835-ben, és Egyesüljünk! című vígjátékát is csak egyetlen alkalommal játszották 1840-ben a Nemzeti Színházban. Annál kelendőbbek voltak a Színműtár színes borítékú füzetei. Ezekben Nagy Ignác, saját vállalkozásában, félszáznál több klasszikus és kortárs drámát adott közre. A sok munka meghozta gyümölcsét. "Irigyeltük gyémánt inggombjait, arany szemüvegét, óraláncát és óráját s azon drága kelméket, melyekből Lapedato varrt öltönyöket számára - vallotta be Lauka Gusztáv. - Nagy Ignác író, főmunkatárs, részháztulajdonos és hivatalnok volt egy személyben, amiért naponkint többet költhetett, mint amennyit mi havonkint kerestünk". Nem maradt el az erkölcsi elismerés sem, tagjává választotta az Akadémia, a Kisfaludy Társaság pedig Külföldi Regénytár- ának szerkesztésével is megbízta.

1844-ben Nagy Ignác otthagyta a Jelenkor -t, és elszegődött a Budapesti Híradó című konzervatív hírlaphoz. Fővárosi rovatában, a "Budapesti Hírharang"-ban napi hírek és humoros apróságok éppúgy helyet kaptak, mint a hosszabb tudósítások. Rejtély, hogy mikor jutott ideje megismerni Pest-Buda minden zegzugát, mint ahogy azt is csak találgatni lehet, melyik információja származott első, melyik másodkézből - a lényeg, hogy a Hírharang friss, jól tájékozott és fölöttébb szórakoztató volt. Elkalauzolt a Könyök utcába, ahol a csavargók "már majdnem Hugo Viktor rémes koldustanyájára kezdenek emlékeztetni", de annak is tanúja volt, hogy néhány ifjú arszlán Pestről Budára úszott, fürdőruhában reggelizett egy kávéházban, majd visszaúszott Pestre. Elégedetten nyugtázta, hogy "a krisztinavárosi búcsú alkalmával annyi bor fogyott el, hogy Dunánk szemlátomást apad, s a budai zárgátban akadály nélkül dolgoznak" a Lánchíd építésén, és persze, a Nemzetibe is bekukkantott, ahol "Hamlet adatásakor a föld nem akará a lelket elnyelni, s így a saját lábain kénytelen volt a színfalak mögé ballagni."

Azám, színház! Nagy Ignác időközben színpadi szerzőként is befutott. A nemesi-megyei közéletet, a választási visszaéléseket kipellengérező vígjátéka, a Tisztújítás a nemzeti színházi bemutató (1843) után az egész országot bejárta, olyan tetszést aratva, hogy a híres Vikuss cukrász is a darabbeli kortestanyát helyezte a kirakatába, cukorból kiformálva.

Majd egy regénysiker következett. 1844 júniusától tizenkét füzetben jelent meg a Magyar titkok, amelyet Sue bestsellerének, a Párizs rejtelmei-nek hatására írt. Romantikus krimi, inkább életképsorozat, mint regény, de a közönség örömmel ismert rá a fővárosi élet helyszíneire, jellegzetes alakjaira.

Nem csökkentette a tempót akkor sem, amikor hátgerincsorvadása miatt már járni is alig tudott. 1847-ben a Hatvani (a mai Kossuth Lajos) utcából a Várba költözött, hogy közelebb legyen a hivatalához. A szabadságharc bukása után az elsők közt folyamodott lapengedélyért, amit - rossz nyelvek szerint a forradalom alatti "okos" magatartásáért - meg is kapott. 1849. november 15-én került az utcára a Hölgyfutár című irodalmi napilap első száma. Nagy Ignác nemcsak szerkesztette, jórészt maga is írta az állandó rovatokat, színvonalas szépirodalommal azonban lehetetlen volt napról napra megtölteni, így a legjobbak (Arany, Gyulai, Tompa, Vajda) hamar hátat fordítottak a lapnak. 1854. március 18-án délben Nagy Ignác még ágyában ülve javítgatta az újság levonatait. 19-én reggel holtan találták.

Nyelv :           

Megjelenés :  1844

Kötésmód :    

Oldalszám :   

Ár:                 20 000 HUF